Az intervenciós radiológia az orvostudomány rohamosan fejlődő területe, amely minimálisan invazív eljárásokat foglal magában különböző egészségügyi állapotok diagnosztizálására és kezelésére. Az embolizáció az egyik ilyen eljárás, amely magában foglalja az embóliát okozó szerek alkalmazását a test egy bizonyos területére, például daganatra vagy aneurizmára történő véráramlás elzárására vagy blokkolására. Ez a technika forradalmasította számos betegség kezelését, és az intervenciós radiológia standard eljárásává vált.
Az embóliás szerek olyan anyagok, amelyeket egy véredénybe fecskendeznek be, hogy blokkolják vagy lelassítsák a véráramlást a test egy adott területén. Az embóliát okozó szer kiválasztása a cél ér vagy lézió természetétől és a kívánt hatástól függ. Különféle típusú embóliát okozó szerek állnak rendelkezésre, eltérő tulajdonságokkal és hatásmechanizmussal, amelyek nagyjából két kategóriába sorolhatók: szemcsés és folyékony.
A szemcsés szerek olyan kis részecskék, amelyeket a véredénybe injektálnak, és fizikailag elzárják a véráramlást. Ezek a részecskék különféle anyagokból készülhetnek, például mikrogömbökből, polivinil-alkohol (PVA) részecskékből és zselatinhabból. A mikrogömbök biokompatibilis anyagokból készült apró gyöngyök, amelyek mérete és alakja változhat. Általában májdaganatok, méhmióma és prosztatarák kezelésére használják. A PVA-részecskék kis gyöngyök is, amelyeket be lehet fecskendezni az erekbe, hogy megakadályozzák a véráramlást egy adott területen. Különösen hasznosak méhmióma, arteriovenosus malformációk és traumás vérzések kezelésében. A zselatinhab egy ideiglenesebb embóliát okozó szer, amelyet a véráramlás blokkolására használnak olyan eljárások során, mint a méhartéria embolizáció, a májartéria elzáródása és a veseartéria embolizálása.
A folyékony embolia szerek olyan anyagok, amelyeket folyadékként fecskendeznek be, és megszilárdulnak, hogy akadályozzák a véráramlást. Ezek a szerek különféle anyagokból készülhetnek, például etilén-vinil-alkoholból (EVOH), cianoakrilátból és lávából. Az EVOH egy biokompatibilis polimer, amelyet általában arteriovenosus malformációk, duralis arteriovenosus fistulák és aneurizmák kezelésére használnak. A cianoakrilát ragasztószerű anyag, amely vérrel érintkezve polimerizálódik. Érrendszeri rendellenességek, aneurizmák és gyomor-bélrendszeri vérzések kezelésére használják. A láva egy folyékony embóliát okozó szer, amely oldószerrel érintkezve megszilárdul. Arterovenosus malformációk, aneurizmák és bizonyos agydaganatok kezelésére használják.
Az embóliás szerek intervenciós radiológiában való alkalmazása számos előnnyel jár. Először is, ez egy minimálisan invazív eljárás, amely nem igényel bemetszéseket. Ez azt jelenti, hogy a betegek kisebb hegek, kevesebb fájdalom és rövidebb felépülési idő a hagyományos sebészeti eljárásokhoz képest. Másodszor, az embolizálás helyi érzéstelenítésben is elvégezhető, ami biztonságosabbá teszi az általános érzéstelenítést nem toleráló betegek számára. Harmadszor, az embolizáció egy precíz és célzott eljárás, amely szelektíven blokkolja a véráramlást a célterületre anélkül, hogy a környező egészséges szöveteket érintené. Ez csökkenti a szövődmények kockázatát és javítja az eljárás eredményét.
Összességében elmondható, hogy az embóliát okozó szerek alapvető eszközt jelentenek az intervenciós radiológia területén. Számos egészségügyi állapot kezelését forradalmasították azzal, hogy biztonságos és hatékony alternatívát kínálnak a hagyományos sebészeti eljárásokhoz. A szemcsés szerek és a folyékony embóliás szerek eltérő tulajdonságokkal és hatásmechanizmussal rendelkeznek, ezért alkalmasak különböző egészségügyi állapotokra. Az embóliát okozó szer megválasztása azonban az intervenciós radiológus szakértelmétől és a páciens speciális igényeitől függ. Az embolizáció számos előnnyel rendelkezik a hagyományos sebészeti eljárásokkal szemben, és valószínű, hogy alkalmazása az elkövetkező években tovább fog növekedni, hozzájárulva a betegek kimenetelének javulásához.