A stroke a vezető halálok és rokkantság világszerte. Valójában ez a második vezető halálok világszerte, és a harmadik vezető halálok a rokkantságtól megtisztított életévek számában. Az akut ischaemiás stroke (AIS) a leggyakoribb típus, amely az összes stroke körülbelül 87%-át teszi ki. Az AIS akkor fordul elő, ha vérrög van, amely elzárja az agy véredényét, ami oxigén- és tápanyaghiányhoz vezet az érintett területen, ami végül agykárosodáshoz vagy halálhoz vezet. Így az idő nagyon fontos az AIS-ben szenvedő betegek kezelésekor.
A jelenlegi stroke-kezelés főként intravénás trombolízisből (IVT) vagy mechanikus thrombectomiából (MT) áll. Az IVT egy időérzékeny kezelés, amelynek célja a vérrög feloldása szöveti plazminogén aktivátor (tPA vagy altepláz) segítségével. Az MT egy olyan eljárás, amely mechanikus eszközzel, például stent retrieverrel vagy aspirációs katéterrel távolítja el a vérrögöt. Mindkét kezelésnek azonban megvannak a maga korlátai.
Az intravénás trombolízis szűk, 4,5 órás időtartamú a tünetek megjelenésétől számítva, és fennáll a vérzéses szövődmények kockázata.
A mechanikus thrombectomia viszont speciális felszerelést és szakértelmet igényel, így csak kiválasztott központokban érhető el. Ráadásul nem minden beteg alkalmas mechanikus thrombectomiára, mivel az érintett véredény túl kicsi vagy kanyargós lehet ahhoz, hogy az eszköz áthaladjon.
Ezért újszerű stroke-kezelésekre van szükség, amelyek biztonságosak, hatékonyak és széles körben hozzáférhetőek. A kísérlet célja egy új típusú mechanikus thrombectomia, az intracranialis thrombosis aspirációs katéter biztonságosságának és hatékonyságának értékelése volt AIS-ben szenvedő betegeknél.
Az intracranialis thrombosis aspirációs katéter egy vékony, rugalmas katéter, amelyet egy kis bemetszésen keresztül vezetnek be az ágyékba, és felfűzik az agy elzáródott véredényéhez. A helyére kerülés után a katétert a vérrög felszívására használják, hatékonyan eltávolítva azt az érből, és helyreállítva a véráramlást az érintett területen.
A vizsgálatban 129 AIS-ben szenvedő beteg vett részt, akik nem voltak alkalmasak IVT-re, vagy sikertelen volt az IVT-terápia. A betegeket véletlenszerűen úgy osztották be, hogy ITAC vagy szokásos orvosi kezelésben részesüljenek. Az elsődleges végpont az elzáródott véredény sikeres rekanalizációja volt, amelyet 2b vagy 3-as artériás elzáródásos lézió reperfúziós fokozatként határoztak meg a módosított thrombolysis in cerebralis infarktus (mTICI) skálán, a tünetek megjelenésétől számított 6 órán belül.
A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy az intrakraniális trombózis aspirációs katéter biztonságos és hatékony az elzáródott erek rekanalizálásában AIS-ben szenvedő betegeknél. A sikeres rekanalizáció aránya szignifikánsan magasabb volt az intracranialis thrombosis aspirációs katéteres csoportjában (69,6%), mint az orvosi kezelést kapó csoportban (40,7%). Ezen túlmenően a kedvező funkcionális kimenetelek aránya, amelyet 0-tól 1-ig módosított Rankin-skála pontszámként határoztak meg, 90 napon belül szintén szignifikánsan magasabb volt az intracranialis thrombosis aspirációs katéteres csoportjában (45,8%), mint az orvosi kezelést kapó csoportban (17,9%).
A RECOVER-vizsgálat ígéretes bizonyítékot szolgáltat az aspirációs katéter alkalmazására az AIS-ben szenvedő betegek kezelésében. Azonban további vizsgálatokra van szükség a biztonságosságának és hatékonyságának megerősítéséhez, valamint az optimális betegpopuláció és kezelési protokoll meghatározásához. Mindazonáltal ez az új terápia potenciális alternatívát vagy kiegészítést kínál a jelenlegi stroke-kezelésekhez, különösen azoknál a betegeknél, akik nem alkalmasak IVT-re vagy MT-re, vagy kudarcot vallottak.
A stroke továbbra is jelentős egészségügyi teher világszerte, az AIS a leggyakoribb típus. A jelenlegi stroke-kezeléseknek, beleértve az IVT-t és az MT-t is, megvannak a korlátai, ezért új, biztonságos, hatékony és széles körben hozzáférhető terápiákra van szükség. A RECOVER vizsgálat egy új típusú MT, az intracranialis thrombosis aspirációs katéter biztonságosságát és hatékonyságát értékelte AIS-ben szenvedő betegeknél, bemutatva, hogy a jelenlegi kezelések alternatívájaként vagy kiegészítéseként használható. Mindazonáltal további vizsgálatokra van szükség az előnyeinek megerősítéséhez és a stroke terápiában betöltött szerepének megállapításához.