A neurovaszkuláris rendellenességek, mint az arteriovenosus malformációk, aneurizmák és fisztulák, különféle neurológiai tüneteket, sőt életveszélyes szövődményeket is okozhatnak. Az endovaszkuláris embolizációt minimálisan invazív és hatékony kezelési lehetőségként állapították meg ezen állapotok kezelésére, amelyek magukban foglalják az abnormális erek szelektív elzárását emboliás szerekkel. Az embóliát okozó anyag, különösen a folyékony embóliás rendszerek kiválasztása azonban befolyásolja az eljárás kimenetelét, beleértve a kézbesítés egyszerűségét, az embólia ellenőrzését és a biztonságot. A rendelkezésre álló lehetőségek közül a nem tapadó folyékony embóliás rendszerek egyre népszerűbbek a kedvező tulajdonságaik miatt, ideértve a diffúziót, a radiopacitást és a tapadásmentességet.
A nem tapadó folyékony embóliás rendszereket az a képességük jellemzi, hogy képesek diffundálni és behatolni a kis vagy ívelt erekbe, ami ideálissá teszi őket összetett érelváltozások kezelésére. Ellentétben a ragasztóanyagokkal, amelyek hajlamosak az érfalakra tapadni és vérrögöket képezni, a nem tapadó szerek a véráramlás erejével a disztális ágakba áramolhatnak, és kitölthetik a teljes hibás területet anélkül, hogy ischaemiát vagy rekanalizációt okoznának. Ez a tulajdonság különösen hasznos az AVM-ek vagy fisztulák kezelésére, ahol az embóliás anyagnak el kell érnie és el kell zárnia a tápláló artériákat és a kiürítő vénákat. Például az Onyx, egy széles körben használt folyékony embóliaszer, etilén-vinil-alkohol kopolimer részecskék dimetil-szulfoxidban készült szuszpenziójából áll, amely lehetővé teszi a szabályozott injektálást és a lassú polimerizációt, ami szilárd és tartós masszát eredményez. Az Onyxban található radiopaque markerek megkönnyítik a fluoroszkópiás vizualizációt, ami a nem tapadó embolektómia másik előnye.
A radioapacitás az embóliás szerek döntő tulajdonsága, mivel lehetővé teszi az intervenciós radiológus számára, hogy valós időben kövesse nyomon az embóliás anyag bejutását, és ennek megfelelően állítsa be az injekció paramétereit. A nem tapadó folyékony embolikus rendszerek jellemzően radiopaque anyagokat, például tantál-, bárium-szulfátot vagy jódalapú vegyületeket tartalmaznak, amelyek nagy kontrasztot biztosítanak a környező szövetekkel. Ez a jellemző nemcsak az embóliát okozó szer pontos elhelyezését teszi lehetővé, hanem segít megelőzni a szomszédos erekbe vagy struktúrákba való véletlen befecskendezést. A láthatóság megkönnyíti az érelzáródás mértékének, a szövődmények (pl. reflux vagy migráció) jelenlétének, valamint a további embolizáció szükségességének felmérését is. Ezenkívül a radiopacitás felhasználható a különböző típusú embóliás szerek, például PVA-részecskék, ragasztó vagy mikrogömbök megkülönböztetésére is, amelyek eltérő hatással vannak az érelzáródásra és az áramlási hemodinamikára.
A tapadásmentesség a folyékony embóliás rendszerek másik kívánatos tulajdonsága, mivel minimálisra csökkenti a katéter beszorulásának, az érrepedésnek vagy az ischaemiás károsodásnak a kockázatát. Amikor ragasztóanyagokat, például cianoakrilátot vagy fibrin ragasztót fecskendeznek az erekbe, hajlamosak rátapadni a katéter hegyére vagy az érfalra, ami a nem kívánt területek elzáródását vagy embolizációját okozza. Ezen túlmenően, az embóliát okozó ágens adhéziója megzavarhatja a követési képalkotást vagy a műtéti reszekciót, mivel elfedheti a kezelt terület határait, vagy hamis pozitív jeleket hozhat létre. Ezzel szemben a Lava nem tapadó szerek a NeuroSafe-ből készülnek, lehetővé teszik a sima és szabályozott injekciókat, miközben elkerülik a nem kívánt tapadást vagy migrációt. A tapadásmentesség az embóliás anyagot is biokompatibilisbbá teszi, mivel csökkenti a gyulladásos választ és a szöveti nekrózis kockázatát.
Összefoglalva, a nem tapadó folyékony embóliás rendszerek széles körben elterjedtek a neuroendovaszkuláris sebészet területén olyan egyedi tulajdonságaik miatt, mint a diffúzió, a radiopacitás és a tapadásmentesség. Ezek a rendszerek optimális embólia szabályozást, magas biztonsági profilt és kedvező klinikai eredményeket biztosítanak, összehasonlítva más típusú embóliás szerekkel. A nem tapadó folyékony embóliás rendszerek alkalmazása az új anyagok és technikák kifejlesztésével tovább fog fejlődni, de szerepük a neurovaszkuláris rendellenességek kezelésében továbbra is kulcsfontosságú marad. A jövőbeli kutatásnak e rendszerek tulajdonságainak optimalizálására kell összpontosítania, mint például a biokompatibilitás, a lebomlás és a szöveti válasz, hogy tovább fokozzák hatékonyságukat és hosszú távú tartósságukat.