A stabil hozzáférés kiépítése a neurointervenciós műtét alapja. A hozzáférés a szúrás helyétől a kezelés céljára szolgáló ér csuklási útvonalára utal, más néven "hozzáférési útvonal". A hozzáférés kialakítása és a vezetőkatéter anyagának használata kulcsfontosságú. Az intravaszkuláris beavatkozás a leggyakrabban használt módszer az intracranialis aneurizmák kezelésére, és a megfelelő hozzáférés kialakítása az aneurizma embolizációs kezelésének első lépése. A megfelelő embolizációs hozzáférés kiválasztása szükséges garancia az aneurysma embolizációs kezelés sikeres befejezéséhez. Ez a cikk bemutatja az intracranialis aneurizma embolizációjában a hozzáférés kialakításának lehetőségeit.
Az aneurizma embolizálása során a jó hozzáférésnek legalább három elemnek kell megfelelnie: stabil, vastag és magas. A stabilitás a legalapvetőbb követelmény a csatornával szemben, amely elegendő alátámasztást tud nyújtani a distalis műtétekhez, hogy ne csússzon fel-le, hogy befolyásolja a distalis műveleteket, és biztosítja, hogy a csatorna ne befolyásolja a disztális véráramlást. A vastagság a stabilitáson alapul, ami azt jelenti, hogy a csatorna belső átmérője, különösen, ha több csővezeték-készlet elhelyezésére van szükség, biztosítja, hogy az egymás közötti súrlódás ne legyen túl nagy a befogadhatóság alapján. A magas azt jelenti, hogy a "stabilitás" és a "vastagság" alapján minél magasabb a csatorna, annál jobb, vagyis minél közelebb van a csatorna vége az embolizációs célponthoz, annál jobb.
1. Többcsatornás rendszer embolizáció
Nagyobb méretű aneurizma embolizáció esetén a sűrűbb embolizáció elérése vagy az aneurizma körüli erek jobb védelme érdekében a csatornában több mikrokatétert kell egyszerre használni. Az általános embolizációs mikrokatéter 17 rendszerű (a mikrokatéterfej belső átmérője 0,017 hüvelyk), a stent mikrokatéter nagy része pedig 21 rendszerű. A 6F vezetőkatéter egyszerre csak két 17 rendszerű + 21 rendszerű mikrokatétert, a 7F vezetőkatétert pedig legfeljebb két 17 rendszeres mikrokatétert és egy 21 rendszerű mikrokatétert képes befogadni. Ezért a sebésznek mérlegelnie kell az előnyöket és hátrányokat, hogy döntést hozzon a műtét előtt.
2. Distális aneurizma embolizáció
A distalis aneurizma embolizációja esetén az aneurizma távol van, és a mikrokatétert nehéz beállítani. A biztonság kedvéért ajánlatos a középső katétert csatornaelemként választani, hogy a csatornarendszer megfelelő magasságot érhessen el. Ugyanakkor figyelembe kell venni a lehetséges rendszerhossz-problémát is.
Az aneurizmát hordozó artéria nagyon vékony, ezért mérlegelni kell, hogy több mikrokatétert is be tud-e helyezni. A stent mikrokatéter helyett a mikrovezetőhuzal is elhelyezhető. Az embolizálás befejezése után a mikrovezetőhuzalt a mikrokatéterre cserélik, majd a stentet elengedik. Útvonal kiválasztásakor hosszabb és vékonyabb útvonal is figyelembe vehető.
3. Tekervényes intravaszkuláris pálya
Az aneurizma embolizálása során a kanyargós pályákkal rendelkező erek, például a belső nyaki verőér vagy a vertebralis artéria gyakran közbülső katétert igényelnek a pálya részeként, hogy segítsék elérni a kívánt magasságot. Az alsó szakaszon, például az aortaívben, a leszálló aortában és a csípőcsonti artériában a kanyargósság érdekében a hagyományos 8F vezetőkatéter helyett 6F hosszú hüvelyt használnak a pálya kialakításához, aminek előnye a hosszmegtakarítás és a jobb stabilitás. .
Röviden, egy jó út kialakítása az aneurizmák sikeres embolizációjának alapja. Bonyolultabb aneurizma embolizációs kezelés esetén a tervezést előre kell elvégezni a műtét előtt. Az aneurizma embolizációs módszerét, a csővezeték útvonalát, a rendszer hosszát, az alsó végpálya kanyargósságának sikerességét és a pálya megvalósíthatóságát átfogóan mérlegelni kell egy jó útvonalterv megtervezéséhez, hogy a műtét zökkenőmentesen és biztonságosan végezhető.