A stent retriever kifejezés a thrombectomiás stent korszakalkotó neurointervenciós eszközét foglalja össze. A stent kifejezés Charles Thomas Stent brit fogorvostól származik. 1916-ban Johannes Fredericus Esser holland ortopéd sebész a Stent által feltalált anyagot használta, amikor arcrekonstrukciós műtétet hajtott végre az első világháborúból származó katonákon. A kínai nyelvben a stent szó zárójelet jelent. Az intervenciós radiológiában általánosan használt kifejezés a stentelés, ami stent behelyezést jelent. Julio Palmaz argentin radiológus egyesült államokbeli csapata lehet az első, aki stenteket használ az erekben az erek alátámasztására. 1985-ben sikeresen kísérleteztek a saját maguk által tervezett rozsdamentes acél bővíthető sztenttel a kutyák nagy artériáin (beleértve a közös nyaki artériát is). A cikk a "Radiology"-ban jelent meg "Expandable Intraluminal Graft: A Preliminary Study. Work in Progress" címmel. Azóta a stentet fokozatosan széles körben alkalmazzák az aorta, a koszorúér, az alsó végtagi erek és így tovább endovaszkuláris kezelésében.
Az anyagtudomány fejlődése komoly garanciát nyújtott a revaszkularizációs eszközök kifejlesztésére, az orvosi nikkel-titán ötvözetből készült sztentek széleskörű alkalmazása pedig megalapozta a thrombectomiás sztentek megjelenését. A memóriaötvözet fogalmát Greninger és Moor-adina javasolta a sárgaréz (cinkből és rézből álló) megfigyeléses vizsgálata során. Buehler, a Naval Ordnance Laboratory (NOL) és munkatársai 1963-ban fedezték fel a nikkel-titán ötvözetet, és Nitinolnak (Nickel-titanium Naval Ordnance Laboratory) nevezték el.
A nikkel-titán alakmemóriájú ötvözet egy intermetallikus vegyület, amely a titánatomok és a nikkelatomok egyenlő atomarányú kölcsönhatásából jön létre. Kiváló szuperrugalmassággal és alakmemóriával, jó biokompatibilitással és korrózióállósággal rendelkezik. Az ötvözet véletlenszerűen deformálódhat. És jó alakváltozási képességgel rendelkezik a testtel, közepes deformációs ellenállással, az ötvözet nagy szilárdságával és lényegesen alacsonyabb rugalmassági modulussal rendelkezik, mint más fémek. Ezek az előnyök a titán-nikkel ötvözetet ideális orvosbiológiai anyaggá és érrendszeri sztentanyaggá teszik. 1984-ben Cragg először számolt be a Nitinol sztentek endovaszkuláris kezeléséről. A nikkel-titán ötvözet lézergravírozott sztent feldolgozása nikkel-titán ötvözet üreges csővel, lézergravírozó géppel történik. A stent egységek integrálása és feldolgozása hőkezelési expanzióval, passzivációs polírozással és egyéb utófeldolgozási folyamatokkal történik. Nagy feldolgozási pontossággal rendelkezik, és tömeggyártásra alkalmas. Széles körben alkalmazott eljárás intracranialis és perifériás öntáguló sztentek előállítására.
A cerebrovascularis thrombus stent retriever 1995 őszén sarjadt ki. Dr. Pierre Gobin és JP Wensel amerikai UCLA-kutatók urokinázt használtak az artériás trombolízishez korai stroke-ban szenvedő betegeknél a középső agyi artéria trombózisban, de az erek nem nyíltak meg. A két tudós csalódott volt, és megpróbáltak olyan eszközt kifejleszteni, amely eltávolítja a vérrögöket és csökkenti a vérzés kockázatát. Egy spirálszerű eszközt előzetesen Nitinol memóriaötvözetből terveztek és készítettek. Folyamatos fejlesztés után a klinikai vizsgálat 2001 májusában indult, és az első 2 stroke-os beteg TIMI 3. fokozatú rekanalizációt kapott a stenttel. Bár a thrombectomiás eszköz nem kapott magas szintű bizonyítékot a klinikai hatékonyságra, a későbbi kutatók bizalmát további kutatások elvégzésére ösztönözte.
A nikkel-titán ötvözet sztentek kutatási és fejlesztési szintjének folyamatos fejlesztésével és az alkalmazási területek folyamatos bővülésével a stent retriever véletlenül a stroke kezelés szakaszába lépett. Az intracranialis thrombectomiás stent retriever egy klasszikus nikkel-titán ötvözetből készült, öntágulható visszahúzható stent. Az eredeti tervezési felhasználás célja a széles nyakú intracranialis aneurizmák embolizációjának elősegítése. Megállapítást nyert, hogy amikor a stentet használat közben át kell helyezni, a stentet közvetlenül meg lehet húzni anélkül, hogy visszahúzná és elengedné.
2008. március 3-án egy 67-éves, akut ischaemiás stroke-ban szenvedő nőnél, akit a Hans Henkes csapata kezelt a németországi Stuttgartban, nem mutatott klinikai javulást 30 percen belül az intravénás trombolízist követően, és ezt követően úgy döntött, hogy folytatja az áthidaló terápiát. az endovaszkuláris terápia megkezdésekor. A thrombectomiás kefét (korai thrombus retriever) lassan kihúzták az elzáródott érből. Tekintettel a helyzet sürgősségére és arra, hogy más felszerelés nem állt rendelkezésre, az elzáródott érre stentet helyeztek. Néhány perc elteltével a stentet lassan visszahúzták folyamatos aspiráció mellett. Az angiográfia az elzáródott ér teljes rekanalizációját mutatta, nem volt körülvevő embolia vagy érgörcs, de a stentben trombust találtak. Ez a kísérlet a stent retrieverrel sikeres volt! Matthew J Gounis 2008-ban publikált egy cikket az in vitro kutatásokról, bemutatva a stent segítségével a trombus eltávolítására in vitro modellben. A 2012-ben publikált SWIFT-tanulmány mérföldkő volt. 2015-ben az MR CLEAN tanulmány bejelentette, hogy a stent thrombectomia a bizonyítékok sarokköve a nagyszabású, többközpontú klinikai vizsgálatokban. Azóta a stroke-kezelés új korszaka nyílt meg.