Az intracranialis aneurizmák endovaszkuláris kezelése az 1991-es első sikeres tekercs embolizációs eljárás óta egyre népszerűbb. Ez a minimálisan invazív technika kis spirálok elhelyezését foglalja magában az aneurizmazsák belsejében, hogy megakadályozzák a további növekedést és csökkentsék a szakadás kockázatát. A sebészi levágáshoz képest a spirális embolizáció rövidebb kórházi kezelést, gyorsabb felépülési időt és kevesebb szövődményt kínál. Az e technika elsajátítása iránt érdeklődő klinikusoknak jól ismerniük kell az aneurizma tekercselésének alapvető lépéseit.
Beteg kiválasztása
Az aneurizma feltekercselésének első lépése a páciens kiválasztása. Nem minden aneurizma alkalmas erre a technikára. A tünetekkel járó vagy rupturált aneurizmában szenvedő betegeket jellemzően sebészi levágással kezelik a spirálembólia helyett, mivel ez utóbbi nem biztos, hogy képes azonnal megállítani a vérzést. Ezenkívül bizonyos anatómiai jellemzők, mint például a nagy méret vagy a széles nyak az aneurizma feltekercselését technikailag kihívást jelentheti vagy lehetetlenné teheti. A páciens klinikai anamnézisének, képalkotó vizsgálatainak és egészségügyi állapotának alapos értékelését kell végezni annak megállapítására, hogy alkalmas-e erre az eljárásra.
Hozzáférés a helyválasztáshoz
Miután a pácienst megfelelő jelöltnek ítélték, a következő lépés a hozzáférési hely kiválasztása. A leggyakoribb hozzáférési hely a femorális artéria az ágyékban. Ezt a helyet azért választották, mert viszonylag egyenes utat biztosít az agyhoz, és kisebb valószínűséggel okoz szövődményeket, például vérzést vagy hematómát. Ha azonban az aneurizma a hátsó keringésben helyezkedik el, előnyben részesíthető a csuklóban lévő radiális artérián vagy a kar artérián a brachialison keresztül történő hozzáférés.
Katéterezés és aneurizma kiválasztása
A hozzáférési hely kiválasztása után egy speciális katétert vezetnek az artériás rendszeren keresztül az aneurizma helye felé. Fluoroszkópos irányítást használva a katétert az agyi artériába navigálják, amely vérrel látja el az aneurizmát. Különféle képalkotó technikák, például digitális kivonásos angiográfia (DSA) vagy háromdimenziós rotációs angiográfia (3DRA) használhatók az aneurizma és a környező érrendszer jobb megjelenítésére. Az aneurizma azonosítása után felmérik a méretét, alakját és helyét, és kiválasztják a megfelelő tekercset.
Tekercs embolizáció
A tekercs a katéteren keresztül az aneurizmazsákba kerül. A tekercset ezután elengedik, és kitágul, hogy kitöltse az aneurizma terét. Több tekercs is használható az aneurizma üregének a lehető legsűrűbben történő betömítésére, ezáltal minimálisra csökkentve a vér beáramlásának esélyét az aneurizmazsákba. Az embolizáció befejezése után nyomon követési angiogramot végzünk a spirálok elhelyezkedésének ellenőrzésére és az aneurizma elzáródásának mértékének meghatározására.
Az eljárás utáni gondozás
Az eljárást követően gondos megfigyelés szükséges, hogy ne forduljanak elő olyan szövődmények, mint a vérzés, trombózis vagy érgörcs. A betegeket általában 24-48 órán keresztül megfigyelik a kórházban, hogy biztosítsák az azonnali szövődmények elkerülését. Az elbocsátás után a betegeknek azt tanácsolják, hogy kerüljék a megerőltető tevékenységeket, és forduljanak orvoshoz, ha bármilyen neurológiai tünetet, például fejfájást, zsibbadást vagy gyengeséget tapasztalnak.
Következtetés
Az aneurizma-tekercselés biztonságos és hatékony kezelési lehetőség bizonyos típusú intracranialis aneurizmában szenvedő betegek számára. Ez a minimálisan invazív eljárás számos előnnyel rendelkezik a hagyományos sebészeti levágással szemben, például rövidebb kórházi tartózkodást és gyorsabb felépülési időt. Ez az eljárás azonban gondos páciens-választást, hozzáférési hely kiválasztását, valamint szakképzett katéterezési és embolizációs technikákat igényel. Megfelelő képzéssel és felszereléssel az endovaszkuláris szakemberek kiváló eredményeket érhetnek el pácienseik számára.