A thrombectomiás stent retriever többszöri iterációja után a thrombectomiás stentek biztonsága és hatékonysága tovább javult. Azóta megjelent egy versengő technika: a közvetlen törekvés. Az ADAPT (A Direct Aspiration First Pass Technique) néven ismert technika egy megerősített, nagy belső lumen katéteren alapul, amely a thrombushoz juttatható, majd közvetlenül leszívható. Egy korai tanulmány szerint az ADAPT önmagában 78 százalékos újracsatornázási arányt eredményezett. A COMPASS-vizsgálat az ADAPT-t és a stent-visszakeresést randomizálta a nagyerek elzáródásának első vonalbeli technikáiként, és azt mutatta, hogy mindkét technika egyformán valószínű, hogy jó eredményeket ér el. Az ADAPT csoportba tartozó betegek 57 százaléka érte el az első rekanalizációt, míg a stent csoportban 51 százalék. Ezenkívül a stent retriever fésülést aspirációs katéterrel mechanikus thrombectomiához alkalmazták a stent csoportban a betegek 85 százalékánál.
Ezért az új stentvisszahúzó eszköz alkalmas lehet közvetlen aspirációval történő használatra. Solumbra technikának is nevezik. A harmadik generációs sztentek javították az angiográfiás eredményeket, amint azt a 3D revaszkularizációs eszközök randomizált vizsgálatai mutatják. A meglévő eszközök sikere magasra tette a mércét az új sztentek fejlesztése előtt. Az új eszközök tervezésénél előtérbe kell helyezni a cél érre történő szállítás kényelmét és időszerűségét, valamint az első újracsatornázási arány javítását.
A különböző második és harmadik generációs sztentek közvetlen összehasonlítása in vitro és in vivo állatmodellekben segít annak tisztázásában, hogy a sztentek tervezésének szempontjai hogyan járulhatnak hozzá a jobb klinikai teljesítményhez, és irányt adnak a további fejlesztéshez. Egy tanulmány összehasonlított néhány külföldi gyakran használt stent. Az eszközöket két mechanikai és két funkcionális teszttel hasonlították össze.
Az alkalmazott mechanikai tesztek a lemeznyomás és a felhúzó húzóerő vizsgálata voltak. Ezek a tesztek azt mutatják, hogy a teljes keresztmetszetű eszközök, például a cső alakú stentek nem hasonlíthatók közvetlenül össze a nem teljes metszetű eszközökkel, például a lapszerű stentekkel. A legtöbb tesztelt eszköz radiális feszültsége jelentősen csökkent, amikor a stentet 1,5 mm-ről 3,5 mm-re mozgatták.
Az eszköz funkcionális tesztelése tartalmazott egy visszanyerési tesztet, amely az elülső és hátsó ér-pozíciót tesztelte, amikor az eszközt egy kanyargós szimulált érben vették vissza. Egyes eszközök konzisztens értapadást mutattak, a többi eszköz megnyúlást mutatott az éles kanyarokban, és egy másik eszköz a tesztben (3x20 mm) teljesen elvesztette a tapadást. A trombektómiás kísérleteket különböző méretű szimulált vörös (összecsomósodott vörösvértestek) és fehér (fibrin alapú) trombusokkal végezték. Minden teszteszköz azt mutatta, hogy a nagy fehér thrombus nem illeszthető be és nem mozdítható el, míg a közepes és kis fehér thrombus eltérő mértékben illeszkedett és elmozdult. A vörös thrombus teljesen illeszkedett, de nyilvánvalóan töredezett, és fennáll a disztális embólia lehetősége.
A thrombectomiás eszközök jövőbeni fejlesztési irányzata továbbra is az FPE ráta javítását célozza majd, és követi a thrombectomiás indikációk fejlődési trendjét és új határait. Ezek közül a legfontosabb a distalis vagy mid-vascularis thrombectomia. Ehhez kisebb átmérőjű, esetleg nyitott hurkú stent kialakításra lenne szükség az MCA térd körül, valamint kanyargósabb és kisebb átmérőjű M2 és M3 szegmensekre, amelyek mechanikai vontatást és radiális erőt biztosíthatnak.
Az ilyen típusú kutatások jövőbeli irányaiban össze kell hasonlítani a hasonló méretű és besorolású stenteket, és esetleg a direkt aspirációt is vizsgálni kell a stent retriever használatának kiegészítéseként, hogy jobban számszerűsítsék a Solumbra technika additív hatását. A legtöbb tanulmányban a stent retrievert a beszállítók frissítették, ezért érdemes a szakirodalmat is újabb bizonyítékokkal frissíteni. A sztentek összehasonlító állatkísérletei szintén értékesek a klinikusok számára.