Funkcionális követelmények
A Neuro thrombectomiás stent retriever egy öntáguló stent, amely mikrokatéteren keresztül az elzáródott nagy koponyaűri erekbe juttatható. Az eszközt úgy tervezték, hogy megkösse a nagy érelzáródást (LVO) okozó trombust, és eltávolítsa a keringésből, ezáltal helyreállítja a koponyaűri véráramlást. Figyelembe véve a thrombectomiás stent működésének általános elveit, a thrombectomiás stent retriever kialakításának meg kell felelnie a következő funkcionális követelményeknek:
1. Megfelelő radiális támasztóerővel a nyitás kioldásához és az öntáguláshoz a jó értapadáshoz.
2. A trombusok megkötésének és beágyazásának képessége változó összetételű és sűrűségű trombusok esetén.
3. Képes újbóli felszabadításra és visszanyerésre, miközben minimalizálja a thrombusrupturát és a disztális trombusembóliát.
4. Magas rekanalizációs ráta (a trombus eltávolításának és a véráramlás helyreállításának képessége az első kibocsátáskor).
5. Minimalizálja az érfal sérülését a nyitás és eltávolítás során.
6. Hiányos vagy sikertelen vérrögtisztítás esetén többszöri újrafelszabadítás hajtható végre a céléren belül.
A stent jellemzői
A stent-visszahúzó eszközök úgy konstruálhatók, hogy a stent kialakításában több változót is kihasználjanak az optimális teljesítmény elérése és a fenti tervezési követelmények teljesítése érdekében. Ezeket a változókat korábban a rendelkezésre álló orvosi sztentek értékelésére használták, beleértve az endovaszkuláris használatra szánt sztenteket is. Stoeckel és más tagjai a stentek 5 jellemzőjét használták az összes rendelkezésre álló orvosi stent korábban történő osztályozására. Ezek a jellemzők a felhasznált anyagok, a nyersanyag formája, a gyártási módszer, a geometriai konfiguráció és a sztentek kiegészítései.
Anyag
A stent visszahúzásához használt anyag attól függ, hogy a stent magától tágul-e, vagy ballontágítást igényel. Az öntáguló stent-visszavételek ideálisak, mert nem igényelnek ballont, ami akut stroke esetekben nem feltétlenül időszerű. Az öntáguló sztentek a ballonnal tágítható sztentekhez képest egyszerű behelyezési funkciót is kínálnak. Ehhez alacsony rugalmassági modulusra és nagy folyási feszültségre van szükség. Vagy a Nitinol esetében nagy alakmemória tulajdonságokra van szüksége. A nitinol egy nikkel-titán ötvözet, amely a rugalmas feszültség akár 10 százalékát is képes helyreállítani. Ez lehetővé teszi ezeknek a sztenteknek a nagy elasztikus igénybevételét. A legtöbb thrombectomiás stent Nitinol alapú öntáguló stent.
Nyersanyag Forma
A stent-alapanyag számos különböző formát ölthet. Ide tartoznak a lapos, cső-, huzal- és szalagos (lapos huzalos) formák. A lemezstenteket az alakítás után csőszerű szerkezetté kell hengerelni. A rendelkezésre álló sztentek változatai a nyersanyagok formájában léteznek.
Gyártási módszer
Az előállítási módszer arra a mechanikai folyamatra vonatkozik, amellyel a sztent keletkezik, és nagymértékben függ a felhasznált nyersanyag formájától. A huzalokból csavarással, fonással vagy kötéssel stentet lehet kialakítani. A lézeres vágás a leggyakrabban használt mechanizmus, és a stentekhez gyakrabban használnak cső alakú fémet. Az öntáguló stentek kicsire vághatók vagy kitágíthatók, ezután polírozni és felületkezelni kell őket. Egy másik lehetséges technika a vízsugaras vágás, melynek előnye a lézervágással szemben, hogy nem hoz létre hőhatású zónát a vágott felületen. A legtöbb thrombectomiás stent lézervágással készül.
Geometriai konfiguráció
A stent retriever geometriája kritikus az alapvető funkcionális követelmények szempontjából. A stent geometriai konfigurációi nagyon változatosak, és mindegyik kialakításnak megvannak az előnyei és hátrányai. Stoeckel a sztentgeometriákat öt különböző kategóriába sorolta: tekercses, spirális, fonott, egyhurkos és összefűzött hurok.
A tekercses kialakítások nagyon rugalmasak, de korlátozott a radiális szilárdságuk. Alacsony tágulási arányuk is van, ami azt jelenti, hogy ez a geometria magasabb profilú eszközt eredményez.
A spirális stent hasonló a tekercses kialakításhoz, ezért nagy rugalmassággal és csekély radiális szilárdsággal rendelkezik, mint a tekercses stenteknél. Hosszirányú csatlakozások hozzáadhatók a radiális szilárdság növeléséhez, némi rugalmasság rovására.
A fonott minták egy vagy több huzalból állnak, amelyeket össze lehet szőni vagy kötni. Egyes öntáguló sztentek kihasználják ezt a geometriát. Az ilyen típusú stentek esetében azonban a rövidítés jelentős probléma.
Az egyhurkok Z-gyűrűkként vannak kialakítva, és gyakran használják más implantátumok alátámasztására. Ezeket a szerkezeteket általában nem használják önmagukban vaszkuláris stentként.
A folytonos gyűrűs sztentek egy sor Z-alakú rugóból állnak, amelyek között összeköttetések vannak, amelyeket hidaknak vagy csuklópántoknak neveznek. Ezek a kapcsolatok lehetnek szabályosak, ami azt jelenti, hogy a kerület minden inflexiós pontjában előfordulnak, vagy periodikusak, ami azt jelenti, hogy ezen inflexiós pontok előre meghatározott alrendjein fordulnak elő.
A folytonos gyűrű konfigurációk lehetnek zárt vagy nyitott cellás geometriák. Zárt hurkú elemes kialakításnál a szerkezet összes belső inflexiós pontja hidakkal van összekötve. A zárt hurkú cellák jó állványzatot és egyenletes felületet biztosítanak a görbülettől függetlenül, de kevésbé rugalmasak, mint a nyitott hurkú cellák. A nyitott hurkú cellás kialakítás belső inflexiós pontjainak egy része vagy mindegyike nem kapcsolódik egymáshoz. Az össze nem kapcsolt szakaszok nagyobb fokú szerkezeti rugalmasságot eredményeznek a csökkent radiális szilárdság rovására.
Kiegészítések
A stent szerkezetének egyéb kiegészítései előnyöket biztosítanak a fluoroszkópos megjelenítés szempontjából, mint például a radiopaque markerek vagy bevonatok, vagy funkcionális előnyöket, mint például a gyógyszert eluáló bevonatok, a biokompatibilis bevonatok vagy a hidrofil bevonatok. A nitinol az elsődleges választás a trombektómiás sztentek túlnyomó többségéhez, és e sztentek gyártása során gyakran használnak radiopaque adalékokat, mivel rossz fluoroszkópos láthatóságuk.