Az arteriovenosus malformációk (AVM) az agyban vagy a gerincben előforduló kóros erek klaszterei, amelyek megzavarják a normál vér- és oxigénellátást, ami súlyos agykárosodáshoz vagy akár halálhoz is vezethet. A hagyományos kezelési módszer az agyreszekció és a sugársebészet. Az orvosi technológia fejlődésével azonban a folyékony embóliás rendszerek minimálisan invazív endovaszkuláris kezelési lehetőséggé váltak ígéretes eredményekkel.
A folyékony embóliás rendszerek folyékony anyagból állnak, amely az erekbe való befecskendezése után megszilárdul. Ezt az anyagot emboliás szernek nevezik. Az injekció beadásakor az embóliát okozó szer megszilárdul és elzárja az AVM-et, blokkolva a véráramlást az AVM rendellenes ereiben. Ennek eredményeként megakadályozza a vérzést, valamint elősegíti az AVM zsugorodását és időveli elfajulását.
A folyékony embóliás rendszerek fő előnye minimálisan invazív jellegük, amely csökkenti a hagyományos kezelési módszerekkel járó kockázatokat és mellékhatásokat. Ezenkívül a folyékony embóliás rendszerek lehetővé teszik a közvetlen hozzáférést az AVM helyéhez, lehetőséget adva a kisebb és bonyolultan elhelyezkedő AVM-ek szelektív embolizálására.
Az AVM kezelésére szolgáló folyékony embóliás rendszerekben többféle embóliát okozó szer létezik. Az embóliát okozó szerek többsége polimer alapú, a leggyakrabban az Onyxot használják. A LAVA etilén-vinil-alkohol kopolimerből és dimetil-szulfoxidból áll. Hatékonynak bizonyult az AVM-ek kezelésében, különösen, ha fejlett neuroimaging technikákkal kombinálják, amelyek lehetővé teszik az AVM helyének pontos irányítását. Egy másik embóliát okozó szert, az n-butil-cianoakrilátot szintén alkalmazzák az AVM-ek kezelésére.
A folyékony embolizációs eljárás MRI-vel és angiográfiával kezdődik, hogy feltérképezzék az AVM és a tápláló erek részleteit. Ezután egy endovaszkuláris szakember egy mikrokatétert helyez be az ágyékban vagy a csuklóban lévő artérián keresztül, amíg az el nem éri az AVM-et. A mikrokatéter eljuttatja az embóliát okozó szert az AVM-hez, és elzárja a véráramlást az AVM-hez, ami az AVM-et véglegesen elzáró embolus kialakulásához vezet.
Összességében az AVM kezelésére szolgáló folyékony embóliás rendszerek ígéretes megközelítésnek bizonyultak az AVM-ek kezelésében, minimális invazivitással, kevesebb mellékhatással és jobb eredményekkel. Fontos megjegyezni, hogy minden eset egyedi, és az adott beteg helyzete és kórtörténete alapján ki kell választani a legjobb kezelési lehetőséget.