A neurovaszkuláris mikrokatéterek kicsi és rugalmas eszközök, amelyeket az intervenciós neuroradiológiai eljárások során használnak, hogy diagnosztikai vagy terápiás célból hozzáférjenek az agy véredényeihez. Ezeket a katétereket speciálisan fejlett anyagokkal és technológiákkal tervezték, hogy biztosítsák a pontosságot, a biztonságot és az egyszerű használatot az eljárások során. Ebben a cikkben áttekintést adunk a neurovaszkuláris mikrokatéterek tervezési jellemzőiről.
Tervezési jellemzők
1. Anyagválasztás
A neurovaszkuláris mikrokatéterekben használt anyagok kritikusak teljesítményük és biztonságuk szempontjából. Általában ezek a katéterek polimerekből, például poliuretánból, nylonból vagy Pebaxból készülnek, amelyek nagy szilárdsággal és rugalmassággal rendelkeznek. A polimernek biológiailag is kompatibilisnek kell lennie, hogy megakadályozza a beteg testében fellépő káros reakciókat. Ezenkívül a katéter hegye kenőanyaggal bevonható a súrlódás csökkentése és a manőverezhetőség javítása érdekében.
2. Katéter átmérője
A neurovaszkuláris mikrokatéterek kis átmérőjűek, így károsodás nélkül hozzáférhetnek szűk és kanyargós erekhez. A katéter átmérőjét általában francia egységekben fejezik ki (1 francia egység 0,33 mm-nek felel meg), és a leggyakrabban használt átmérők 1 és 1,5 francia egység között vannak.
3. Tip Forma
A katéter hegyének formája egy másik fontos tervezési jellemző, amely meghatározza a funkcionalitást és a könnyű használhatóságot. A katéterhegyek a tervezett felhasználástól függően lehetnek szögletesek, kúposak vagy egyenesek. A szögletes hegy a legelterjedtebb kialakítás, mivel lehetővé teszi a hozzáférést az erek távoli helyéhez. A kúpos hegy a katétert az artériában sérülés nélkül mozgatja, míg az egyenes hegy hasznos a bőrfelszín közelében lévő erek eléréséhez.
4. Radiopaque markerek
Radiopaque markereket használnak a katéter helyzetének megjelenítésére az eljárás során. Ezek a markerek általában platinából vagy volfrámból készülnek, és a katéter falába helyezik őket. A katéter sugáráteresztő képessége lehetővé teszi, hogy az orvos röntgen-fluoroszkópia alatt megtekinthesse a helyét, ami elengedhetetlen a katéter célzott helyre történő pontos vezetéséhez.
5. Hidrofil bevonat
A neurovaszkuláris mikrokatéterek bevonhatók hidrofil anyaggal, amely nedvesen csúszóssá válik. A hidrofil bevonat csökkenti a felületi súrlódást, és segíti a katéter könnyű átjutását a kanyargós artériákon. Ez a bevonat csökkenti az érsérülések és a beteg kellemetlen érzésének kockázatát is.
6. Forma memória ötvözet
A neurovaszkuláris mikrokatéterekben alakmemóriás ötvözeteket, például nitinolt használnak, hogy merevséget és rugalmasságot biztosítsanak a használat során. Az ötvözet azon képessége, hogy a hőmérséklet alapján megváltoztatja az alakját, lehetővé teszi, hogy a katéter sérülés nélkül elérje az agyi érrendszer távoli helyeit. A nitinol ötvözet azt is lehetővé teszi, hogy a katéter visszanyerje előre megformált alakját a használat után, megakadályozva a meghajlást és a véredényen belüli beszorulását.
7. Jelölőszalagok
Marker sávokat használnak a katéter helyzetének jelzésére, amikor a röntgen-fluoroszkópia alatt a radiopaque markerek nem láthatók. Ezek a szalagok általában platinából vagy aranyból készülnek, és meghatározott időközönként a katéter tengelyére helyezik. Az orvos az eljárás során látható sávok számával tudja meghatározni a katéter helyzetét.
A neurovaszkuláris mikrokatéterek alapvető eszközök, amelyek lehetővé teszik az agyi érrendszerhez való hozzáférést az intervenciós neuroradiológiai eljárások során. A katéter tervezési jellemzői meghatározzák annak teljesítményét, pontosságát és biztosítják a betegek biztonságát. A katéter anyagai, átmérője, hegyének alakja, radiopaque markerek, hidrofil bevonat, alakmemóriájú ötvözetek és markerszalagok mind együtt működnek, így a katéter pontos, rugalmas és könnyen használható. A mikrokatéter tervezésének és technológiájának fejlődése lehetővé teszi az orvosok számára, hogy összetett neurointervenciókat hajtsanak végre kevesebb szövődmény mellett és jobb eredménnyel.




